Ön-gondozás
Ön-gondozás
Jönnek-mennek a kihívások az életünkben, amelyeknek igyekszünk megfelelni. Kisebb-nagyobb erővel megyünk bele. Van, hogy csak a felszínt „kapargatjuk”, attól függően, hogy hol tartunk személyiség-fejlődésünkben.
Kerülgetjük a fájdalmat, mint macska a forró kását. De hiszen, hogyne tennénk! Már az anyaméhben – abban a védett, abszolút biztonságos közegben -, amikor megkezdődtek a szülési fájdalmak megtapasztaltuk a fájdalmat, a félelmet, átéltük a bizonytalanság érzését, de nem csak a sajátunkat, hanem édesanyánkét is.
Hogyan is múlhatnának el ezek az érzelmek. Végig kísérnek bennünket. Talán azért, hogy megkeserítsék az életünket? Sokáig így gondoltam. Már tudom, ha nem lett volna a félelem, a szorongás, sok-sok kellemes, és kellemetlen tapasztalattal lennék szegényebb. Nagy ára van az önismeretnek? Igen.
Sokáig fel sem ismertem, annyira természetessé vált, hogy szorongok. Ez nagy felkiáltó jel volt. Sok vargabetűt tettem, mire rájöttem, bármennyire is próbálom elkerülni, hogy megismerjem magam, soha nem lesz vége. Újabb és újabb tapasztalatok kellettek, kellenek, hogy elkezdjek magam felé fordulni.
Egy napon, amikor már „belefáradtam” az életembe, feltettem magamnak a kérdést, hová folyik el az életenergiám?
Imádom a kertemet, minden reggel locsolgatok, gazolgatok, kapcsolódom a természettel. Magammal miért nem teszem?! Sok okot, indokot, kifogást tudok rá. Ki a felelős ezért? Miért csinálom? Mit érek el ezzel? Mit ad ez nekem?
Gyakran elcsodálkozom mostanában a nyelvünk kódjain. Gondoskodni, gondját viselni. Miért mindig másról, másért? Magadról gondoskodni, magadat gondozni miért esik nehezedre?
A kérdések, amik sorra felbukkannak, magyarázatot követelnek. A válasz: azért, mert fáj. Fáj szembenézni azzal, hogy nem kellettem, hogy kitaszítottak, hogy nem törődtek velem. Sorolhatnám. Tényleg ők tették ezt velem? Netán én tettem magammal?
Nem akarom újra és újra megélni a fájdalmat keltő érzéseket. Mert nem az fáj, hogy megtörtént, az fáj, hogy velem történt. Én éltem át. Én éreztem. Soha többé nem akarom ezt érezni, inkább elkerülöm. Úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Elfojtom, nem beszélek róla. Sőt, nincs is, nem is volt.
Az önismeretnek rengeteg aspektusa van, lehetetlen mindet felderíteni. Gondoskodhatsz úgy magadról, hogy elfogadod azt az érzést, gondolatot, ami éppen felbukkan, belőled jött, rajtad át érkezett. Csak ne állj ellen neki. Hozzád tartozik, engedd át magadon, barátkozz meg, működj együtt vele, amíg segít. Aztán engedd el, hogy új energiák tudjanak érkezni, és te fellélegezhess, ezen már túl vagyok.
Ahhoz, hogy megismerjük magunkat, békét kössünk önmagunkkal, netán elfogadjuk magunkat minden hibánkkal, hiányosságunkkal, problémánkkal, minden jónak ítélt tulajdonságunkkal együtt, elengedhetetlen megismerni a mögöttünk állókat. Amíg nem látod, mi történt a távoli múltban, addig nem tudod megérteni a saját működésedet, mert a testedben hordozod azokat az energiákat, amik őket éltették.
Ezzel és a kiváltó okokkal, blokkokkal, elakadásokkal foglalkozunk családállítás, kineziológia, KÉPzeletJáték során.
Küldetésem
A hozzám fordulóknak útmutatást és támogatást nyújtani nehézségeik kezelésében, újra önmagukra találásában.
