Tulipános meditáció
Tulipános meditáció
Vegyél egy nagy levegőt, szép lassan és hosszan fújd ki. Figyelmedet vidd a testedre, pásztázd végig, keresd meg hol találsz valamilyen kényelmetlenséget, rossz érzést, nyomást, szorítást, nyugtalanságot, feszültséget? A következő légvételnél erre a területre fújd ki a levegőt, mintha kifújnád onnan ezt az érzést. Figyeld meg, hogy elmúlt-e, ha nem, akkor csak vedd tudomásul, hogy most ezzel együtt vagy teljes.
A következő levegővétellel képzeld el, ahogy lassan lemegy a Nap, leszáll az est, az égen egymás után jelennek meg a csillagok. Egyre több és több csillag ragyog. Amint felnézel az égre, látod az Univerzum mélységét, a csillagok milliárdjai felfényesítik az égboltot. Egymás után kirajzolódnak az égi jelek, láthatóvá válnak a csillagképek, a Kos, a Bika, az Ikrek, a Bak, a Rák, az Oroszlán, a Szűz, a Mérleg, a Skorpió, a Nyilas, a Vízöntő és a Halak. Mind-mind égi üzenetet hordoznak. Csodálatos ez az égi tér. Gyönyörködsz benne. Hívogató, izgalmas, mégis megnyugtató. Milyen sokan vannak, és mind együtt-működnek. Rendben követik egymást, elhaladnak egymás mellet, időnként lemaradnak, megpihennek, majd újabb kalandra indulnak. Felemelő ez az égi vándorlás, együtt és mégis külön, mégis a közös cél felé haladnak, ami benned és bennem, benned és bennünk lüktet.
Most fordítsd a figyelmedet a Földre. Egy mélyebb levegővétellel a felszín alá, úgy kb. 15-20 cm-re a talaj szintjétől. Meleg, biztonságos ez a hely, érzed a stabilitást és Földanya körül ölelő szeretetét magad körül. Egy apró, pici virághagymácska vagy. Benned van még az érzés, hogy nemrég még sokan voltatok, de te már tudod, hogy – bár hozzájuk is tartozol – készen állsz az önálló életre. Már érzed, hogy hajt a vágy, hogy útnak indulj.
Sokan vagytok odalent, akik várakoznak az indulásra, nem látod, csak érzed őket. Tudod, hogy nem vagy egyedül. Mindannyian egyedi, önálló életre képes virághagymácskák vagytok. Tudod, hogy minden képességed, tudásod benned van ahhoz, hogy megmutasd ki vagy te. Érzed a biztonságot, a stabilitást, az egységet önmagadban és a körülötted lévőkben is. Látod, itt-ott beszűrődik némi fény.
És most! Átjár a melegség, és ebben a pillanatban szelíden megnyílik a burok, ami eddig körül vett, elindul valami. A várakozás állapotát felváltja az elindulás, a változás izgalma. Érzed, ahogy lefelé apró, vékony szálacskák indulnak el belőled, amelyekből hamarosan erős gyökerek lesznek. Ugyanakkor felfelé is elindulsz, egy vékony zöld színű szár kezd növekedni belőled.
Már nincs visszaút, céltudatosan haladsz egyre feljebb és feljebb, a talaj fölé tartasz. Körül nézel, és látod, hogy a többiek is ott vannak. Van, aki lassabban halad, néhányan gyorsabban és olyan is van, aki még várakozik, vagy el sem indult. Mindannyian a saját ütemetekben haladtok. Napról napra egyre feljebb és feljebb jutsz, gyökereiddel ugyanakkor most már erősen kapaszkodsz a talaja, érzed a megtartó erőd.
Amint közelítesz a talaj szintjéhez egyre erősödik benned az izgalom és a várakozás érzése. Nem tudod mi vár rád, de a belső hajtóerőd csak visz előre, bátran haladsz. Már egyre világosabb van. Összeszeded minden erődet, érzed gyökereidet, tudod, bármilyen körülmények között is megtartanak.
Most egy könnyed mozdulattal áttöröd a talaj felszínét és megérkezel, felbukkansz a világban. Melegen süt a nap, lágyan fúj a szél. Látod, hogy a többiek is megérkeztek, itt vannak veled. Szelíden hajladoztok, jól esik ez a kellemes könnyedség. Azonban még nincs itt az ideje a pihenésnek, a növekedés nem áll meg. Napról-napra egyre erősebbnek érzed magad, már látszik az erőd is.
És most, amikor már teljes biztonságban érzed magad, érzed az erőd és a gyökereid megtartó erejét is, történik valami. Fölül a szár tetején megjelenik egy burok, és lassan, óvatosan percről-percre, óráról-órára, napról-napra színessé válik.
Körül nézel, látod, hogy a többiekkel is ezt történik. Piros, sárga, narancssárga, fehér, lila, sőt még fekete színekben is pompáznak. Újabb mozdulat, mintha kinyújtóztatnád magad, és a kehely, amelyet féltve őriztél, növesztettél, kinyílik, és végre megmutatod te is magad. Gyönyörű tulipánná fejlődtél, ragyogsz a napsütésben.
Illegeted-billegeted magad, megcsodálod karcsú formád, leveleid nyurgaságát és a kehely tökéletes formáját. Az éltető fény átjárja a tested, a szél lágyan simogatva üdvözöl, az égből finom permet hullik rád, köszöntve ezt a szépséget, aki te vagy. Stabilan állsz, vidáman, önfeledten hajladozol, érzed a megtartó erőt a gyökereidből, és érzed a támogató erőt a világból. Tudod, hogy ezekhez bármikor kapcsolódhatsz, amikor csak szükséged van rá. Amint körbe nézel, látod a többieket, milliónyi csodás virággal állsz együtt, és mégis önálló kis virágként. A belső erőd hajtott, juttatott el ide, önmagad erejére támaszkodva értél célba, hogy megmutathasd egyediséged. Éld át ezt az érzést, gyönyörködj a látványban, ebben a csodában, akivé váltál.
Tudod, amikor majd eljön az idő, újra visszahúzódsz Földanya szeretetteljes méhébe, újra felveszed hagymácska formádat, és már magaddal viszed a tudást és a tapasztalatot, amit itt szereztél és újabb és újabb hagymácskáknak adod tovább napról-napra, hétről-hétre, évről-évre. Ez az életed ciklusa, mindig a körforgás része vagy, te is kaptad, te is tovább adod a csodát, aki vagy.
Most csak ragyogj, világítsd be fényeddel ezt a világot, örvendeztesd meg az embereket lényeddel, tudd, hogy egyszeri és megismételhetetlen csoda vagy. Most vegyél egy mély levegőt, nyújtóztasd meg kezed, lábad és térj vissza a jelenbe.
Küldetésem
A hozzám fordulóknak útmutatást és támogatást nyújtani nehézségeik kezelésében, újra önmagukra találásában.
